Találkozás

Nem kell hozzá tavasz, lángra lobbant anélkül is már
Tiszta szerelmünket elhozta, a júniusi nyár
Forróbb ez a tűző napsugárnál,
hűségesebb minden kis virágnál.
Melegségét Te adod át nekem,
hüséged, hüséggel fizetem
Ha a forróságtól néha lehülni vágysz..
menedéket az erdő csendje, s nyugalma ád
Fák lombjai alatt patakok csörögnek,
utad végig elkísérnek téged,
Gondolkodni van időd most már
mit nyújthat az erdő, egy forró nap után.
Válaszul Neked a madarak szólnak,
Kedves csicsergéssel szépen megnyugtatnak.
Végéhez érve az ösvénynek, a hüsítő lombok
nem óvnak már téged..
A fák nem.... - de én ott vagyok,
Az erdő másik szélén csak Rád várok.
Amikor megláttál nagyon megörültél,
s kéz a kézben sétáltunk vissza az erdő ösvényén.
Utunkat kísérte az erdő, a patak, a madárcsicsergés,
Néha egy-egy vad ugrott ki az útra elénk.
Fölriadtak ők lépteink nyomán,
Nem tudhatták, hogy itt két jóbarát jár.
Vadásztól féltek ők, nem pedig baráttól,
s mikor megláttak minket, lelassult a lábuk.
Szép lassan a patakhoz értünk.
Leültünk egy padra, s mélyen elmerengtünk:
Tudtuk már mindketten: mit adott az erdő, mit adott a nyár:
A nyugalmat..... a békét.... és szép szerelmet tán.....

 Vihar

Körülöttem zajong a világ,
Az égbolt is zajba csap egy nyári délután
A madarak zihálnak, s röpködnek az ég felé,
Fecskeanyó fészkét siratgatja,
amit a vihar vert szerte szét.
   -Fiókáik kipotyogtak, amit összeszedtem én,
Ők szembeszálltak az égiekkel,
S párjukat keresik végtelen nagy türelemmel.
Szerteáztak már, de egymásra találtak,
Kinyitom az ajtót, hátha betalálnak.
A nyitott ajtón szépen berepülnek,
ők is tudják, hogy itt megmenekülnek.
Fészkük helyett otthont adok nekik,
          - amit megköszönnek...
Nyugalomban, s békében már,
          - fiókáiknak nagyon megörülnek.

 Anyák napjára

Május első varánapja
Viruló és boldog ünnep sokaknak,
A gyermekek kipirult arca, s
azok a tágla nyíló szemek....
Jelzik, hogy nagyon nagy ünnep van ma.

Könny csordul le az Anyák arcán,
Sok virág szakad el ágától,
Épp ugy, mint annak idején,
Mikor engem szültél anyám:
ha nem is május első vasárnapján.

Kérlek Istenem segits meg,
Vezess engem arra  az utra,
Még igy se mondhassak rá rosszat,
Hiszen anya lett Ő is akkor....
Amikor engem hozott a világra

Világra hozott, de biztos tudatlan fejjel,
Mert hamar elfelejtett, s megszabadult tőlem,
Istenem kérlek, ne hidd, hogy bünt követtem,
Hiszen alig lélegeztem fel,
S máris azonnal egyedül kellett lennem.

Engem nem marcangolhat büntudat,
Hiszen nem kértem, hogy hozzon a világra,
Istenem kérlek mondd meg nekem:
Miért kell igy leélnem egész életem
Tudom, hogy anyám volt nekem is egyszer...

Istenem higyj nekem, én hiszem és tudom,
Mert hus-vér emberként ismeret Őt,
S most? mintha éppen az ördög megtestesitőjeként,
fosztott meg, s rabolt ki engem:
mint első szülött gyermekét.

Kifosztotta és megrabolta lelkemet,
Bár az életem meghagyta,
Inkább azt vette volna el, s akkor
Nem lenne oly szomoru soha életemben
Májusnak ez az első vasárnapja.

Istenem, csak Hozzád fohászkodom,
Adj hozzá még erőt, bátorságot és türelmet nekem,
Legyen egészségem, hogy megmutathassam az Ő remekét,
Hiszen nekem köszönhette ELŐSZÖR
az ANYÁK-NAPJA gyönyörü reggelét.